Videók - Tímea Fábián

Ibert, Jacques: Entr’acte

Előadók:
Fábián Tímea – fuvola
Szilágyi Zsuzsanna – hárfa

Ibert Entr’acte című darabja életművének egyik legismertebb és legtöbbet játszott kompozíciója, amely világosan tükrözi a spanyol zene és irodalom iránti vonzalmát. Tovább olvasom

Rózsa Pál: O’Carolan Változatok kristályfuvolára és hárfára

Előadók:
Fábián Tímea – kristályfuvola
Szilágyi Zsuzsanna – hárfa

2017-ben az amerikai Hall Crystal Flute hangszergyártó cég számára Rózsa Pál O’Carolan Változatok kristályfuvolára és hárfára című művéből videófelvétel született Fábián Tímea és Szilágyi Zsuzsanna közreműködésével, Tovább olvasom

Debussy, Claude: Pán fuvolája

Előadók:
Fábián Tímea – fuvola

Debussy Syrinx című műve eredetileg La flûte de Pan címen hangzott el, és 1913-ban keletkezett Gabriel Mourey Psyché című drámai költeményéhez írt színpadi kísérőzeneként. Bár az eredeti kézirat elveszett – amely Mourey és Debussy levelezése alapján 1913. november 27. és 29. között készülhetett –, egy újonnan előkerült kéziratmásolat egyértelművé teszi, hogy a darab nem Syrinx címen vált ismertté a maga korában. A kompozíció egy mitológiai történeten alapul, amely Ovidius Átváltozások (Metamorphoses) című művének első könyvében, a 689–712. sorokban olvasható. A történet szerint: „Tudnotok kell, hogy Syrinx eredetileg nem hangszer volt, hanem egy csengő hangú, csodaszép lény (najád). Etette a kecskéit, versenyt futott a nimfákkal, és úgy énekelt, mint a csalogány. Amint nyáját őrizte és énekelgetett, odalopakodott Pán, és üldözőbe vette, hogy vágyát kitöltse rajta. Azt ígérte, hogy minden nőstény kecskének hamarosan ikrei lesznek. A lány nevetett a kérésen, és azt mondta, sosem fogadna el olyan szeretőt, aki sem nem kecske, sem nem férfi. Pán utána szökkent, hogy mindenképpen megszerezze, de Syrinx elmenekült előle és az erőszak elől. Mikor ellankadt a menekülésben, elrejtőzött a nádasban, és eltűnt a mocsárban. Pán dühében kivágta a nádast, de így sem találta a lányt. Mikor észrevette, hogy mi történt, kitalálta ezt a hangszert. A nádszálakat újból egybefogta, és az egyenes szálakat egyenlőtlen hosszúságúra vágta, mivel szerelmük is egyenlőtlen volt. Így történt, hogy nádsíp lett a lányból.” A darabot Debussy utasítása szerint a harmadik felvonás első jelenetének kezdetén kellett előadni, a színfalak mögött. A fuvolista Louis Fleury – a mű ajánlott előadója – egész pályája során hű maradt ehhez az instrukcióhoz, és minden előadás alkalmával ragaszkodott a paraván használatához. A zene alatt a közönség az alábbi szöveget hallotta: „A hold fénye ragyogja be a vidéket. A tisztáson nimfák táncolnak, fehér díszbe öltözve. Néhányan virágot szednek, mások a vízpart széléig hajolva csodálják magukat. Időnként mind döbbenten megállnak, s a dal irányába eredve bódultan hallgatják a láthatatlan Pán syrinx-játékát, mely a nádszálakból font hangszerből árad.” Tovább olvasom

Nagy Zsolt Gábor: Öt erdélyi népdal

Előadók:
Nagy Alíz – fuvola
Szilágyi Benjámin – zongora

Az Öt erdélyi népdal Nagy Zsolt Gábor darabja énekhangra, fafuvira és zongorára. A művet a szerző a lányának, Alíznak ajánlotta, aki hangszeres tanulmányait a Barth István fuvolaművész által megalkotott fafuvin (a’ alaphangos fafuvolán) kezdte meg. Tovább olvasom

Muszorgszkij, Mogyeszt Petrovics -Rózsa Pál: Egy kiállítás képei

Előadók:
Flautone Quartet (Fábián Tímea, Ilyés Dalma, Klimászné Varga Zsófia, Kurunczi-Illésy Orsolya – fuvolák)
Lakatos György – fagott
Mile Péter – ütők
Nagy Zsolt – karmester
Csodamalom Bábszínház bábművészei

Barth István kritikája a Flautone Quartet, Lakatos György, Mile Péter, Nagy Zsolt és a Miskolci Csodamalom Bábszínház közös darabjának bemutatójáról: „2018. szeptember 28.-án (pénteken) hosszú utazás után (Pécsről vonattal, érkeztem kastélyba. a péceli busszal Ráday- kastélyba. A díszteremből Muszorgszkij Egy kiállítás képei c. művének hangjai szűrődtek ki az előcsarnokba, ahol jól esett a kinti nyárias meleg után a vastag falak hűvöse. szimfonikus meghangszerelt, Muszorgszkij zenekarra színpompás zenéjét sokszor játszottam a pécsi zenekarban 40 éves szolgálatom idején, tehát az egyes képeket megjelenítő hangszerek és hangszercsoportok színeire jól emlékszem, ezért lepett meg, hogy ezek a színek, bár felismerhetőek, de nem azonosak. Fölidézik a nagyzenekari hangzást, de úgy, mint ha más megvilágításban szemlélnénk ugyanazt. Amikor a próba véget ért és a muzsikusok kijöttek, nem hittem a szememnek: a szimfonikus zenekari hangzást 4 fuvolás, egy fagottos és egy ütőhangszeres hozta létre. Hogy ez a hihetetlen bravúr létrejöhessen, annak feltétele Rózsa Pál zseniális hangszerelése és a 6 művész virtuozitása kellett, ami itt szerencsésen találkozott. Az természetes, hogy a színskála szélesítéséhez a fuvolák családjának valamennyi tagja hozzájárult. Méltatlan volna, ha a kiváló muzsikusokat név szerint föl nem sorolnám: Fábián Tímea, Ilyés Dalma, Klimászné Varga Zsófia, Kurunczi-Illésy Orsolya (a Flautone Quartet tagjai) Lakatos György (fagott), Mile Péter (ütő), vezényelt: Nagy Zsolt. Este, a fesztivál ünnepélyes nyitó eseményén a zenei hatást a Miskolci Csodamalom Bábszínház egészítette ki, igazi zenésszínházi élménnyel ajándékozva meg a Ráday-kastély dísztermébe összegyűlt közönséget. Felemelően szép estét élhettünk.”
Ismertető a darabról, valamint annak keletkezéséről:
„Viktor Hartman, kiváló építész, festő emlékére rendezett kiállítás adta a zeneszerzőnek az ötletet, hogy zongoraszvitet írjon a képek keltette benyomások alapján. A művész Muszorgszkij jó barátja volt, 1874-ben halt meg, 39 éves korában.
„Micsoda szörnyű csapás!” – fakadt ki Muszorgszkij Vlagyimir Sztaszovhoz, a neves kritikushoz írott levelében. „Miért él egy kutya, egy ló, egy patkány, ha egy Hartmannak meg kell halnia?” Viktor Hartman, kiváló építész, festő és Muszorgszkij jó barátja, 1874-ben halt meg, 39 éves korában. Az emlékére rendezett kiállítás adta a zeneszerzőnek az ötletet, hogy zongoraszvitet írjon a képek keltette benyomások alapján. A darab azonban Muszorgszkij életében előadatlan és kiadatlan maradt, és csak akkor vált széles körben ismertté, amikor Maurice Ravel 1922-ben meghangszerelte. A zongoristák csak azután fedezték fel maguknak a művet, amikor az zenekari formájában már népszerűvé vált.[…] Muszorgszkij tíz Hartman-képet választott ki szvitje számára. Az egyes képek között, legalábbis a mű első felében, vissza-visszatérő „Promenade”-dallamot hallunk, mely a kiállítás látogatóját jeleníti meg, amint egyik képtől a másikig sétál. A „Promenade”-téma minden egyes visszatéréskor változik: a látogató még az imént látott kép hatása alatt áll, miközben továbbhalad a következő kép felé.
Az első kép, „A gnóm”, egy törpeformájú játék diótörőt ábrázolt. Muszorgszkij elképzelte, hogyan mozogna ez a bábu, ha valaha életre kelne, mint E. T. A. Hoffmann diótörője, melynek nyomán Csajkovszkij (18 évvel Muszorgszkij „Gnóm”-ja után) megírta világhírű balettjét. A diótörő groteszk és váratlan mozdulatait igen érzékletesen ábrázolja a zene. A „Promenade” után belépünk „Az ódon kastély”-ba, ahol egy trubadúr érzelmes dalt énekel. Zenekari változatában Ravel ezt a dallamot az altszaxofonra bízta.
A következő képnek, melyet ismét „Promenade” vezet be, francia nyelvű a címe: Tuileries: Dispute d’enfants aprčs jeux („A Tuileriák kertje – veszekedő gyermekek”). A híres párizsi parkban játszódó jelenetet minden átmenet nélkül követi a Bydlo-tétel, melyben egy ökör vontatta szekeret látunk Lengyelországban közeledni, majd eltávolodni a sáros országúton. A súlyos járású dallam egyre hangosabb, majd egyre halkabb lesz.
Egy erősen lerövidített, lírai „Promenade” vezet át a következő tételbe: „Kiscsibék tánca a tojáshéjban”. Hartman jelmezterveket készített a szentpétervári Mariinszkij Színház egyik balettprodukciójához, melynek koreográfiáját a kor vezető táncművésze, Marius Petipa készítette. A produkcióban egy csoport gyerek kanárimadárnak volt öltözve. Mások, egy korabeli leírás szerint, „tojáshéjba voltak zárva, mint valami páncélba” – csak a lábuk látszott ki.
A következő tétel, ‘Samuel’ Goldenberg és ‘Schmuyle’, Hartmannak a sandomierzi gettóban készített portrévázlatain alapszik. Az egyik kép gazdag zsidót ábrázol szőrmekalapban, a másikon egy szegény embert látunk, amint lehajtott fejjel ül. A vázlatok mind külön-külön mutatják a szereplőket; Muszorgszkij volt az, aki összehozta őket zenéjében. A tételt általában úgy értelmezik, mint a gazdag és a szegény zsidó közötti vitát. Goldenberg lassan mozgó unisono-dallama a bővített szekundhangközt hangsúlyozza, amely „keleti” hangköznek számít, és gyakran fordul elő a Muszorgszkij által ismert zsidó liturgikus és népi dallamokban. Schmuyle panaszos témája állandóan egyetlen hangot ismétel, mintha a szegényember a könnyeitől alig tudna beszélni. Később egyszerre halljuk mind a két dallamot. Ravel hangszerelésében az egész vonóskar a Goldenbergé, míg Schmuyle egy szál szordinált trombitával próbál védekezni.
A Limoges le marché (La grande nouvelle) (A limoges-i piac: A nagy újság) c. tétel a francia város piacára vezet el, ahol nagyban folyik az alkudozás meg a pletykálkodás. Muszorgszkij kéziratában a következő program olvasható (a zeneszerző ugyan később kihúzta, de így is tanulságos): A nagy újság: Puissangeot úr megtalálta elveszett tehenét. De a jó limoges-i asszonyokat ez a hír nem érdekli, mert Remboursacné éppen most kapta meg új porcelán műfogsorát, és Panta-Pantaléon úrnak még mindig gondot okoz hatalmas orra, mely olyan vörös, mint a mákvirág.
A kontraszt aligha lehetne nagyobb a piacjelenet és a következő kép, a Katakombák között. Hartman vízfestménye önarckép, melyen a művész egy barátja és egy lámpást tartó vezető társaságában kutatja a párizsi földalatti sírokat. Jobbra koponyák állnak nagy halomban, és Muszorgszkij fantáziája szerint egyszer csak világítani kezdenek. Ezen a ponton jelenik meg újra az egy ideje nem hallott „Promenade”-téma, szinte „megdicsőülve”. A kotta felirata szerint: cum mortuis in lingua mortua („halottakkal a halottak nyelvén”). (Muszorgszkij különben con mortuis-t írt, keverve a latint az olasszal.)
Baba-Jaga csirkelábon forgó kunyhója következik. Az orosz népmesék boszorkánya lakik ebben a nevezetes épületben, ahová előszeretettel csalogatja a gyerekeket, hogy azután megegye őket. A mese egyik verziója szerint „csontjaikat egy hatalmas mozsárban morzsolja szét, és ebben a mozsárban ülve száguld az erdőn keresztül, a mozsártörővel lökve előre magát.” Hartman terve az volt, hogy faliórát készít a kunyhó-motívum felhasználásával; a terv csak vázlatként maradt fenn. A Muszorgszkij-tétel ritmikájában van valami az óriás falióra tiktakkolásából; egy titokzatos hangulatú középrész után visszatér a félelmetes nyitószakasz. A boszorkányzene közvetlenül a zárótételbe, „A kijevi nagykapu” -ba torkollik. Hartman nagyszabású kaputervét benyújtotta egy pályázatra, de a terv nem valósult meg. A hatalmas építményt grandiózus, orosz egyházi énekre emlékeztető, gazdagon harmonizált dallam jeleníti meg, melyet nyugodtabb, korálszerű melléktéma vált fel. A tétel vége felé újra megjelenik, diadalmasan, a „Promenade”-téma, és ebből épül fel a mű végső drámai csúcspontja, melyben a kapu Oroszország régi dicsőségének jelképévé válik.” Forrás: Egy kiállítás képei – Filharmonikusok Tovább olvasom